A beavatkozás indikációja:
A kórosan megnagyobbodott orrgaratmandula elzárhatja a fülkürt nyílásait, amely akut és/vagy krónikus középfülgyulladáshoz, valamint átmeneti vagy tartós halláscsökkenéshez vezethet. Az orrgaratot lezárva orrlégzési nehezítettséget, zárt orrhangzós beszédet, horkolást, az orrváladék pangását és akut/krónikus orrmelléküreg-gyulladást okozhat és tarthat fent . A krónikusan fertőzött orrgaratmandulából lecsorgó váladék köhögéshez, gége és hörgőgyulladáshoz vezethet, az esetleg meglévő asztmás tüneteket ronthatja vagy azok kiújulását válthatja ki. Fejfájást is okozhat. Az orrgaratmandula-túltengéses gyermek sokszor figyelmetlen és kialvatlan, arckifejezése jellegzetesen “bamba” lehet. A gócos, krónikusan gyulladt mandula a szervezet számára már inkább haszontalan és a fertőzések elleni védekezésben sokszor már nem is vesz részt. Az allergiás beteg szervezetében a nyirokszerveknek még nagyobb a szerepe, de ez nem jelent ellenjavallatot az indokolt orrgaratmandula műtéttel szemben. Ha indokolt két éves kor alatt is elvégezhető a műtét. Ha mérete eléri azt a nagyságot, amely tüneteket (ld. fent) okoz vagy krónikus gyulladás alakul ki, akkor az eltávolítás az egyetlen lehetőség, amelytől tartós eredmény, gyógyulás várható. Visszatérő és/vagy krónikus középfülgyulladás, tartós halláscsökkenés, nehézlégzés, krónikus orrmelléküreg-gyulladás és hörghurut esetén pedig feltétlenül indokolt. A mandulák nyirokszövetből állnak, amelyek – különösen gyermekkorban – igen aktívak, duzzadásra és újdonképződésre hajlamosak. Ebből következően elképzelhető a nyirokszövet újramegjelenése, vagyis az orrgaratmandula újabb “kinövése”.

A beavatkozás lényege :
Az orrgaratmandula műtétet minden életkorban általános érzéstelenítésben (altatásban) végezzük. Leggyakoribb kisgyermekkorban 3-6 év között. Az orrgaratmandulát szájon keresztül megfelelő eszközzel vesszük ki. A vérzéscsillapításra speciális oldattal átitatott tampont alkalmazunk. Műtét után, másnap reggel otthonába távozhat a beteg.

A teljes gyógyulás várható időtartama általában 10-14 nap. Fokozott aktivitás, közösségbe menés csak 10 nap után javasolható.

A beavatkozás indikációja:
A megnagyobbodott torokmandulák jelentős mértékben szűkíthetik a torkot, amely gombócos, dünnyögő beszédet – extrém esetben légzési nehézséget – okoz és hozzájárulhat a horkoláshoz. Az akut gennyes (tüszős) mandulagyulladás – gyermekkorban majdnem mindig – lázzal jár. A krónikusan, gennyesen gyulladt mandula állományából genny nyomható ki, illetve belül ún. mikrotályogok találhatók. A krónikus mandulagyulladás a szervezet számára gennyes góc, amely bármikor távoli szervek megbetegedéseit okozhatja. Szövődményként az akut gyulladáshoz mandulakörüli tályog is csatlakozhat, amely akár életveszélyes is lehet, elsősorban akkor, ha lesüllyed a mellűrbe. A gócos, krónikusan gyulladt mandula a szervezet számára már inkább haszontalan és a fertőzések elleni védekezésben sokszor már nem is vesz részt. Az allergiás beteg szervezetében a nyirokszerveknek még nagyobb a szerepe, de ez nem jelent ellenjavallatot az indokolt mandulaműtéttel szemben. A krónikusan gyulladt, gócos torokmandulákat el kell távolítani. Három éves kor előtt csak kivételes esetekben – tályog, szepszis – kell elvégezni a mandulaműtétet. Az átlagosnál nagyobb méret is indokolhatja az eltávolítást, ha légzési, nyelési nehézséget okoz, vagy ha horkolással, alvási apnoeval hozható összefüggésbe. Krónikus mandulagyulladással összefüggésbe hozható góctünetek , úgy mint izületi panaszok, hajhullás, bőrgyulladások szintén a műtéti indikációt képezik. Mandula körüli tályog esetében a műtét abszolút indokolt, amely elvégezhető hat hét múlva.

A beavatkozás lényege:
A mandulaműtétet gyermekkorban mindig általános érzéstelenítésben (altatásban) végezzük. Felnőttkorban a beavatkozást nagyrészt altatásban végezzük, de helyi érzéstelenítésben is kivitelezhető. A torokmandulát klasszikus sebészi eszközökkel fejtjük ki tokjával együtt az izomágyából. A vérzéscsillapítás elektromos eszközzel, lekötéssel, aláöltéssel történik.

Az utóbbi évtizedben világszerte meghonosodott eljárás a részleges mandula eltávolítás vagy mandulafelező műtét ( tonsillotomia ). Ezt abban az esetben alkalmazzuk ha nem visszatérő mandulagyulladások miatt történik a műtét, tehát nem krónikusan fertőzött a mandula. A megnagyobbodott mandulák miatti nyelési-, légzési zavarok, gombócos beszéd, horkolás, alvási apnoe képezik az indikációt. Gyakran orrgaratmandula műtéttel együtt végezzük. Speciális elektromos eszközzel távolítjuk el a mandulák állományának körülbelül a felét. Ebben az esetben kisebb a műtét utáni vérzésveszély, kevesebb a postoperativ fájdalom , gyorsabb a gyógyulás. A mandulák továbbra is kifejtik immunológiai szerepüket. 14 éves kor alatt végezzük.

A műtét utáni időszak fontosabb teendői:
A műtét napján szigorú ágynyugalom, fájdalomcsillapítás és csak folyadékbevitel javasolt. A következő napokban diéta, pépes étrend, fájdalomcsillapítás, kímélő életmód javasolt 10 napig. Gyengeség, fáradékonyság, szédülékenység előfordulhat . Jelentősebb fizikai aktivitás csak két hét után jöhet szóba orvosi ellenőrzés után. A szájban levő sebre ügyelni kell, azt fogkefétől, durva ételtől, maró-csípő italoktól óvni kell. Hőemelkedés és fülbe kisugárzó fájdalom gyakori és jellemző. A szájból induló utóvérzés esetén haladéktalanul orvosi segítségre van szükség. Ha a vérzés nem jelentős, akkor a nap bármely szakában jelentkezzen fül-orr-gégészeti osztályon . Erősebb vérzés esetén azonnal hívjon mentőt illetve jelentkezzen a legközelebbi kórházban . A teljes gyógyulás várható időtartama általában 14 nap.

A beavatkozás indikációja:
Orrsövényműtétet végzünk azokban az esetekben, amikor a krónikus orrlégzési panasz hátterében orrsövényferdülés áll, vagy az részét képezi a gátolt orrlégzést kiváltó és fenntartó okoknak. A műtét indoka lehet önmagában a jobb orrlégzés, a kellemesebb közérzet biztosítása. Súlyosabb esetekben az orrlégzési zavarnak már másodlagos következményei is kialakulhatnak, elhúzódó felső légúti hurutok, orrmelléküreg gyulladások, az alsóbb légutak érintettsége, krónikus torok és garatbántalmak,a fülkürt működésének zavarai, a középfül krónikus gyulladásai. Ilyen esetekben az orrsövényferdülés műtéti megoldása még inkább indokolt. Olykor a horkolásos panasz hátterében is orrsövényferdülés okozta gátolt orrlégzés áll, amelyet orrsövényműtéttel javíthatunk. Fontos tudni azonban, hogy a horkolás soktényezős jelenség, számos más oka is lehet, amelyet az orrsövényműtét nem befolyásol. Az orrsövényműtét az esetek jelentős részében életminőséget javító beavatkozás,elhagyásának ilyenkor nincs súlyos következménye. Azokban az esetekben azonban, amikor a gátolt orrlégzés már másodlagos orrmelléküregi, fülészeti, torok, garat, illetve alsóbb légúti megbetegedéseket okoz, a műtét elhagyása ezek állandósulását, fokozatos romlását idézheti elő. Kiemelendő, hogy bizonyos középfülműtétek előtt az orrlégzés rendezése szükséges. Ilyenkor, például lyukas dobhártya befoltozására készülve, a fennálló orrsövényferdülés előzetes műtétje indokolt. Ennek elhagyása a fülbetegség gyógyulási esélyét jelentősen csökkenti.

A beavatkozás lényege:
A műtétet leggyakrabban helyi érzéstelenítésben végezzük, de altatásban is kivitelezhető. A ferde orrsövény többféle technikával operálható, a megfelelő módszer kiválasztása a konkrét eset ismeretében az operáló orvos feladata. A ferde orrsövény csontos-porcos lemezéről részben vagy egészében leválasztjuk a lágyrészborítást, amely nyálkahártyát, csonthártyát és porchártyát tartalmaz. A leválasztást már az érzéstelenítő oldat befecskendezésével megkezdjük, mert igyekszünk a folyadékot a porc és a porchártya közé adni. A csont- és porclemezeket kibillentjük ferde helyzetükből, részlegesen el is távolítunk belőlük .Ezután a kétoldali lágyrészborítást visszafektetjük és orrtamponokkal rögzítjük. A klasszikus eljárás szerint kétoldali réteges géztamponálást alkalmazunk, ami két nap után kerül eltávolításra – addig a beteg a kórházban marad.

A Svédországból átvett metódus (jómagam szint kizárólag ezt alkalmazom) alapján szilikon septumsint helyezünk mindkét oldali orrüregbe, amit egy öltéssel fixálunk az orrsövény elején. Ennek a módszernek számos előnye van:
– a korai posztoperativ időszakban lényegesen kevesebb a fájdalom és a diszkomfortérzés;
– légcsatornával ellátott a szilikon septumsin, tehát a beteg a tamponálás után is kap levegőt az orrán keresztül;
– a műtétet követő nap reggelén hazamehet a beteg, tehát egynapos sebészet keretében történik az ellátás;
– 5-7-ik napon jön vissza a beteg a septumsin kivételére, addig otthonában pihen;
– ezzen a technikával kiküszöböljük az orrüregi pörkképződést.

A műtét utáni időszak (kb. egy hét) fontosabb teendői:
A tamponálás időtartamában, módjában az egyedi esettől függően lehetnek eltérések. A tampon feladata a sövény szétválasztott rétegeinek összefektetése, a rögzítés és a vérzéscsillapítás. Kitamponált állapotban is kisebb mennyiségű véres, savós, nyákos orrváladék szivároghat ki az orrból ez első egy-két napon, amelyet folyamatosan cserélt parittyakötéssel higiénikusan felitathatunk.  Kisebb hőemelkedés előfordulhat ebben az időszakban. A tampont saját kezűleg sem eltávolítani, sem igazgatni nem szabad . A tampon kifelé, vagy hátrafelé való elmozdulását (ritkán fordul elő, pl. tüsszentés után) jelezni kell a felelős ápolónak vagy orvosnak. A tamponok eltávolítása néhány másodpercet vesz igénybe, kisebb kellemetlenséget okozhat, de összességében megkönnyebbülést hoz az ismét szabaddá váló orrlégzés. A műtét után két hétig kímélő életmód indokolt, nagy fizikai terhelést, intenzív sportot egy hónap után vállalhat. Az orrsövényműtét után az orrüreg néhány hét alatt fokozatosan kitisztul , a váladékképződés a normális mértéket és jelleget veszi fel. Az orrlégzés javulását a műtét után 4–6 héttel érdemes várni, bár sokaknál már korábban is érzékelhető a változás.

A beavatkozás indikációja:
A FESS (funkcionális endoszkópos sinus sebészet) műtét leggyakoribb indikációi a krónikus melléküreg gyulladás, orrpolip (orrpolipózis), anatómiai eltérések és szűkületek. A könnyelvezető rendszer elzáródásakor a könnyzsák orrüregbe való szájaztatását is lehet endoszkópos módszerrel végezni. Ritkábban jóindulatú tumorok, orrvérzés esetén is alkalmazzuk. A diagnózist minden esetben orrendoszkópos vizsgálat és orrmelléküreg CT erősíti meg. Számos esetben a beavatkozás szükségességét a következményes betegségek és/vagy tünetek teszik még hangsúlyosabbá: krónikus középfülgyulladás, köhögés, krónikus hörghurut, asthma súlyosbodása vagy indulása stb.

Mivel a FESS műtétet sokféle kórképben végezzük, ezért – az alapbetegség természetétől és kiterjedésétől függően – mindig egyénileg kell megítélni a műtét elhagyásának kockázatát. Általában elmondható, hogy a krónikus sinusitis góc a szervezetben, és ún. gócbetegségeket okozhat. A helyi panaszok és az asthma súlyosbodása mellett krónikus középfülgyulladás és halláskárosodás, krónikus hörghurut, valamint aspecifikus tüdőbetegség is kialakulhat. A krónikus sinusitis bármikor fellángolhat, és akut gyulladást okozhat. Bizonyos öblök és kivezető nyílások elzáródásának nagyobb tömlő kialakulása lehet a következménye. Akut és krónikus formában is kialakulhat koponyán belüli szövődmény: agyhártyagyulladás, vénás trombózis.

A beavatkozás lényege:
A műtét során nincs szükség külső bőrmetszésre, az endoszkópot az orrbemeneten keresztül vezetjük be az orr-, és melléküregek területére. A sebész direkt szemellenőrzés és igen jó fényviszonyok mellett végezheti a beavatkozást, amely lehetővé teszi, hogy csak a beteg részek kerüljenek eltávolításra. A műtét során a polipokat és gyulladásos szövetet eltávolítjuk az ép nyálkahártya messzemenő megkímélése mellett , minden beteg melléküreg szájadékának kitágítása szükségszerű . Az orrsövény és a középső orrkagyló elváltozásai zavarhatják az endoszkóp bevezetését és a jó feltárást, amely esetenként orrsövény-plasztikát, illetve orrkagyló-megkisebbítését tehet szükségessé. A sebész az endoszkóp mellett mikrosebészeti eszközökkel operál, a műtét végén tampon kerül az orrba.  

Arcüregi endoszkópia (sinuscopia) során egy vastagabb szúró eszközt (trokár) juttatunk át az arcüreg az orrüregen keresztül , amelyen át endoszkóp vezethető be az arcüregbe.

A műtét helyi és általános érzéstelenítésben is biztonsággal elvégezhető. Bizonyos melléksérülések ébren lévő beteg esetén korábban észlelhetők. Az érzéstelenítés módját a rizikófaktorok és az alapbetegség kiterjedésének figyelembe vételével az orvos és a beteg együtt döntik el.

A műtét utáni időszak (kb. egy hét) fontosabb teendői:
A műtét napján fekvés, bő folyadékfogyasztás és sz.e. fájdalomcsillapítás szükséges. A műtéti megterhelés, előkészítő gyógyszerek miatt a műtét napján néhány óráig szédülékenység alakulhat ki – különösen erre érzékeny egyéneknél . Másnap reggel, tampon kivétel után otthonába távozhat a beteg. Egy hétig fizikai kímélet, pihenő életmód javasolt. Kerülendő minden olyan tevékenység, amely a fejben nyomásemelkedést okoz. Orrfúvás pár napig nem javasolt. Orrolajok és orrkenőcs rendszeres alkalmazása szükséges, valamint gondos utókezelés az operatőr utasításai szerint. Utóvérzés, magas láz esetén azonnali kontrollvizsgálat javasolt. Eseménytelen gyógyulás várható időtartama 7-10 nap. Orrváladékozás, beszáradó pörkös váladék, változó mértékű orrdugulás – a kiindulási állapottól és az alapbetegségektől függően – több hétig is fennállhat. Az orrpolipózis – különösen néhány formája – és a krónikus sinusitis kiújulásra hajlamos betegségek, ezért a tünetek bizonyos idő utáni újbóli jelentkezése előfordulhat.

A beavatkozás indikációja:
A középfülgyulladás a csecsemők és a kisgyermekek megbetegedése de felnőttkorban is előfordulhat. Kiváltó októl függően hurutos vagy gennyes típust különíthetünk el. Mindkét esetben szerepet játszik a fülkürt rossz működése, felső léguti fertőzés, illetve a szervezet védekezőképességének csökkenése. Krónikus, savós középfülgyulladás : Krónikus, savós középfülgyulladás esetében a fülkürt tartós funkciózavara áll fent, amelynek okai lehetnek:gyermekeknél az orrmandula túltengése, illetve gyulladása, orr és melléküregek (leggyakrabban az arcüreg illetve rostasejtek) gyulladása, felnőtt korban orrsövényferdülés, az alsó orrkagyló túltengése, az orr és melléküregek polipos megbetegedése, az orr és melléküregek, valamint orrgarati megbetegedések (pl. jó és rosszindulatú daganatok), szénanátha. Ezekben az esetekben tartós halláscsökkenés, fülzúgás, teltségérzés a fő panasz, a gyermekek figyelmetlenek. A dobüregi nyomás vizsgálatának eredménye jellegzetes a betegségre. A dobhártya behúzódott, gyakran a dobüregben a savós váladék mutatható ki. Ha a savóképződés hosszú ideig áll fenn, tartós halláscsökkenés alakulhat ki. A dobhártya felszúrása bizonyos esetekben indokolt, hogy a gyógyulás gyors és teljes értékű legyen.

A dobüregben huzamosabb ideig tartózkodó savós váladék besűrűsödik, kocsonyássá válik, szervül, végül az egész dobhártya és a hallócsont láncolat fixálódik. Maradandó halláscsökkenés alakulhat ki. Gennyes középfülgyulladásnál a gennyes váladék a gyulladt dobhártyát elődomborítja, nyomja, és a leggyengébb helyen átszakítja. Spontán átszakadás után maradandó dobhártya perforáció alakulhat ki. Gennyes fertőzés esetében, főleg gyermekeknél a fül mögötti csontra (csecsnyúlvány) is ráterjedhet a gyulladás, és szövődményes középfülgyulladás alakulhat ki. Abban az esetben, ha a gennyes gyulladás a dobüregből a középfül körüli képletekre terjed rá, szövődményeket okozhat: – arcideg károsodás, mely az arc mimikai izmainak bénulását okozza, – belsőfül gyulladás, mely szédülést és süketséget okozhat, – a középfülben elhelyezkedő kanyargós agyi véna gyulladása, rögösödése, – agyhártya környékén elhelyezkedő tályog, – diffúz agyhártyagyulladás.

A beavatkozás lényege:
A dobhártya átmetszésének célja: a dobüregben kórosan termelődött váladék kiürülésének elősegítése a dobhártya feszülésének megszüntetése, a gyógyulás elősegítése, a fájdalom csökkentése, hallás javítása . A dobhártya átmetszését általában operációs mikroszkóp alatt, helyi érzéstelenítésben vagy altatásban végezzük. A dobhártyát az elülső alsó részén, apró sarlós kés segítségével metszük be. Az így kialakított nyílásnak elég tágnak kell lenni ahhoz, hogy a nagy mennyiségű, sűrű váladékot szívóval el tudjuk távolítani és ne záródjon be a gyógyulás előtt. Savós középfülgyulladásnál a krónikus fülkürt hurutot fenntartó elváltozásokat meg kell szüntetni, e miatt gyakran a dobhártya felszúrásával egy időben az orrmandulákat is eltávolítjuk. Akut gennyes középfülgyulladásnál a fájdalom nagyon gyakran este, éjszaka jelentkezik, ilyenkor a felszúrást általában helyi érzéstelenítésben végezzük el. Az érzéstelenítést a hallójárat mélyébe, a dobhártya elé helyezett érzéstelenítővel átitatott vattával végezzük.Idűlt savós középfülgyulladás esetén a fülfelszúrás és váladék leszívás után 2-3 mm-es, műanyag szellőző tubus (Grommet) behelyezése biztosítja a gyógyulást. Gyermekeknél altatásban végezzük, felnőttkorban lehet helyi érzéstelenítésben is. A tubus fél-egy év alatt spontán távozik , mögötte záródik a dobhártya és légtartó, egészséges dobüreg marad vissza valamint rendeződik a hallás.

A beavatkozás utáni időszak fontosabb teendői:
A beavatkozás után a fület víz nem érheti. Amíg fülfolyás van, a hallójáratba vattát kell helyezni, illetve azt rendszeresen cserélni. Úszás, fürdőzés tilos. A fület csak akkor érheti víz, ha a betegség gyógyult, a nyílás bezáródott. A ventillációs tubus behelyezése után 1 hónapig víz nem érheti.

A köznyelvben gyakran csak lyukas dobhártya befoltozásaként emlegetik ezt a műtéti beavatkozást. Bővebben kifejtve azon műtéti eljárásokat soroljuk ebbe a kategóriába, amelyek során a dobhártya és a hallócsontok bizonyos betegségek (középfülgyulladások) során fellépett maradandó károsodásait rekonstruáljuk. Tehát a hallócsontláncolat és a dobhártya folytonosságának helyreállítását , ezáltal a hallás javítását célozza meg a beavatkozás. Amennyiben rendszeresen visszatérő fülfolyás is van a háttérben, indokoltá válik a fül mögötti csont – processus mastoideus ( magyarul : csecsnyúlvány ) felfúrása és a krónikusan gyulladt sejtrendszerének szanálása. Ezzel a gócot is megszüntetjük, ami fenntartja a krónikus fülváladékozást. Az eljárás neve mastoidectomia , ami a dobhártyapótlással együlésben is elvégezhető. Kezeletlenül hagyva fennáll a veszélye , hogy a fül mögötti csontot áttörve az agyhártyák irányába terjed a gyulladás potenciálisan életveszélyes szövődményeket okozva ( agyhártyagyulladás, agytályog, szepszis ).

Ezen műtétek mind felnőtteknél, mind gyermekeknél elvégezhetők. 
A műtéteket a felnőtt betegekkel történt egyeztetés alapján akár helyi érzéstelenítésben, akár altatásban is el lehet végezni. Gyermekkorban altatásban végezzük.

A műtét során a hallójáratban vagy a fül mögött ejtett, a lehetőség szerinti legkisebb metszésből, operációs mikroszkóp használata mellett betekintünk a középfülbe és azonosítjuk a hallásvesztést okozó eltéréseket.

A dobhártya folytonosság hiánya esetén annak pótlására leggyakrabban a beteg saját izomhártyáját használjuk fel , amit a fül mögötti izomból távolítunk el. Amennyiben a hallócsontok is károsodtak a megfelelő hallásjavítás eléréséhez azok pótlása is szükségessé válhat . Magyarországon leggyakrabban a fül mögötti koponyacsontból vett csontdarabbal, esetleg egy károsodott hallócsont ismételt felhasználásával szokták pótolni a hallócsontokat. A műtét végén tampon kerül a hallójáratba , amit 7 nap után távolítunk el ( a varratszedés is ekkor történik ). A beteg egy hétig tartózkodik a kórházban , bizonyos esetekben rövidebb ideig .

A műtét utáni 2-4 hétben fokozatosan javul a beteg hallása , természetesen víz nem érheti a fület ebben az időszakban. Komolyabb fizikai igénybevétel 3 hétig nem javasolt.

A beavatkozás indikációja:
Diagnosztikus célú beavatkozás: ha az előzetes vizsgálatok során a panaszokkal összefüggésbe hozható gyanús terület vagy elváltozás látható, akkor a kiterjedés megállapítása, valamint szövettani mintavétel és vizsgálat céljából végezzük el a műtétet. Terápiás célú beavatkozás: a nyelvgyökben, garatban, algaratban, illetve a gégében lehetnek olyan elváltozások, amelyeket – alkalmanként lézerrel kombinálva – teljes egészében el lehet távolítani ezzel az eljárással. Ha a hangszalagok – záródás közben – nem teljes mértékben érintkeznek egymással, azaz köztük kisebb-nagyobb rés marad a hang rekedtes, fátyolos, gyenge lesz. A záródás ugyancsak elégtelen lesz abban az esetben, ha valamelyik (vagy minkét) hangszalagon valamilyen “növedék, szövetszaporulat” akadályozza a mozgást és a hangképzést. Extrém esetben légzési nehézséget is okozhat. A rossz hangképzés miatt gyakran az ép részek túlerőltetése figyelhető meg, amely miatt a gége környéke és a nyak izmai fájdalmasak lehetnek, gombócérzés alakulhat ki a torokban és a hang hamarabb fárad el, illetve még gyengébb lesz. Krónikus gyulladás, dohányzás, illetve sérülés következtében polyp, ödémás szövetszaporulat (Reinke-oedema), valamint sarjszövet, míg helytelen és túlerőltetett hangképzés miatt kisebb csomók alakulhatnak ki a hangszalagon . Bizonyos foglalkozási ártalmak – átlagosnál több beszéd, éneklés, vegyi anyagok, por, füst, korom stb. tartós belégzése – hasonló elváltozásokhoz vezethetnek. Sokat dohányzó betegeknél (és/vagy nagyobb mennyiségű alkoholt rendszeresen fogyasztóknál) kóros szaruréteg képződik a hangszalagon, amely rekedtséget von maga után. Bizonyos esetekben elfajulás, rosszindulatú folyamat lehetősége is felmerül, amely miatt a szövettani vizsgálat elengedhetetlen. A műtét célja a hangszalagon ülő elváltozás eltávolítása és ép, lehetőleg egyenletes felszín képzése, ezáltal a normális hangrés és hangképzés helyreállítása, valamint mintavétel szövettani vizsgálatra. Számos esetben az egyébként szövetszaporulat-mentes részeken is krónikus hangszalaggyulladás tapasztalható, amely további konzervatív kezelést tehet szükségessé.

A beavatkozás lényege:
A hangszalagműtétek csak mikroszkópikus úton, mikrosebészeti eszközökkel és a hangszalagok teljesen ellazult állapotában végezhetők. Általános narkózisban (altatásban) merev fémcsövet vezetünk az algaratba vagy a gégébe a hangszalagok fölé, a cső elé pedig operációs mikroszkópot állítunk a kellő nagyítás biztosítása céljából. Mikrosebészeti eszközökkel dolgozva csak a szükséges mennyiségű szövetet távolítjuk el. A műtét utáni állapot nagyban függ az elváltozás kiterjedésétől, az okozott szövethiány mértékétől illetve, hogy az a hangszalag(ok) csak egy részét vagy teljes egészét érinti.

A műtét elmaradásának kockázatai nehezen ítélhetők meg előre. Az eltávolítandó szövetszaporulat tovább növekedhet, amely miatt a panaszok kifejezettebbé válhatnak. Ritkán olyan méretet is ölthet, amely komoly – orvosi beavatkozást igénylő – nehézlégzést okoz. Krónikus szív és tüdőbetegekben a tünetek súlyosabbakká válhatnak. A dohányzás és a légutakat érintő káros szenvedélyek felfüggesztése csökkentheti a panaszokat, de általában a műtéti beavatkozást nem teszi szükségtelenné. Daganatos betegség gyanúja esetén az elmaradt beavatkozás veszélyei megjósolhatatlanok, de gyakran végzetes kimenetelű lehet.

A műtét utáni időszak fontosabb teendői:
A garatban, és főleg a hangszalagokon végzett beavatkozások után szigorú “gégediéta” javasolt, azaz beszédtilalom, valamint a dohányzás és alkoholfogyasztás mellőzése , csípős ételek, szénsavas italok kerülése 2-3 hétig. Kontrollra megbeszélés szerint jelentkezni kell a szakorvosnál. A teljes gyógyulás általában néhány hétig tart, a helyi panaszok ezután szűnnek meg. A hangszalagfolyamat természetétől és kiterjedésétől függően a rekedtség – változó mértékben – tovább is fennállhat. A beavatkozás és a diagnózis jellegétől függően további foniátriai és logopédiai (beszéd- és hangterápiás) kezelés lehet indokolt.

A beavatkozás indikációja:
Bőrgyógyász által eltávolításra javasolt bőrelváltozások. Hirtelen növekedésnek indult régebbi szemölcs, anyajegy, stb. Bőr alatti faggyútömlők (atheroma).

A beavatkozás lényege:
Nagyrészt helyi érzéstelenítésben végezzük, kisgyermekeknél altatásban. Babérlevél alakú bőrkimetszést végzünk klasszikus sebészi eszközökkel. Az erővonalak és a természetes bőrredők irányát figyelembe véve végezzük a műtétet, a jó kozmetikai eredmény elérése miatt. A legtöbb esetben egyszerű varratsorral zárjuk a sebet, szükség esetén elektromos eszközzel vérzéscsillapítás. Amennyiben nagyobb bőrhiány marad vissza, azt a nyakról vett szabad , teljes vastag bőrrel ( bizonyos esetekben a vállról vett félvastag bőrrel )vagy a szomszédos területről beforgatott bőrlebennyel – tehát plasztikai sebészeti megoldással zárjuk. Varratszedés 7-10 nap múlva. Az eltávolított szövetet minden esetben szövettani vizsgálatra küldjük.

Átmeneti sebváladékozás műtét után, nagyon ritkán fokozott hegképződés ( keloid ) előfordulhat. Bizonyos daganattípusok kiújulásra hajlamosak- ez ismételt bőrkimetszést indokol.

A műtét elmaradásának várható következményei:
A bőrdaganat fokozatosan növekszik, így később nagyobb kozmetikai defektust jelentő sebészi megoldást igényel az eltávolítása. A daganatos folyamat a bőralatti képletekre terjedhet ( izom, csont ), áttétképződés kialakulhat. Ezekben az esetekben komplex onkológiai ellátás szükséges.